Március 14. Ez volt az első idei verseny dátuma, amit már több, mint egy hónappal korábban tudtunk. Mivel már rég volt bármilyen közös megmozdulás, így joggal lehetett számítani arra, hogy aránylag sokan fognak eljönni versenyezni, vagy csak simán egy jót bringázni. Hát így is történt…

Szombat reggel 6-kor csörgött az ébresztő, majd még két szundi funkció beiktatása után kipattantam az ágyból, és elkezdtem embert faragni magamból. Fél 8 előtt már a buszmegállóban vártam Icemanre, és pár perccel később már a Campona felé zötykölődtünk. Itt Setiékkel, CP-vel és a nagytétényi arcokkal találkoztunk. Matyiék új bringáinak szemrevételezése után bepréseltük magunkat Seti kocsijába (Iceman, Matyi, KisMatyi, Matyika, aki a kutya, és én), majd kezdetét vette egy feledhetetlen utazás, amibe hol a gps, hol pedig egy-egy zeeni remek szólt bele, vagy éppen egy benzinkútnál kellett megállnunk, hogy CP megvehesse a legújabb Superlight Durex gumijait.

Mire leértünk Fehérvárra, már többen javában melegítettek, és lassan kezdetét vette a verseny is, aminek a nevezési feltétele ismét egy tábla csoki volt. Felépülőben volt ekkort már a Magellan standja is, így leehtőség volt a Magellan vázak, villák mellett megtapogatni, megvizsgálni a már nálunk is bemutatott új BTS alkatrészcsaládot is. Emellett elkezdett szólni a zene is, így egyből kellemesebben csúszott a zsíroskenyér és a meleg tea is, ami a fehérvári versenyeknek szintén szériatartozéka már.  Már a megérkezéskor is feltűnt, hogy egész sokan jelentek meg ismét ezen a versenyen, ami később csak fokozódott; begördültek Stefán Laciék, majd a Hegedűs család (itt csak köszönni tudom, Iceman és a magam nevében is a Chivast), Balázs Peti, Kaiser Tomi, Ed, Viktor és még sorolhatnám. Lényegében az ország szinte minden pontjáról jöttek emberek. Még Jamrik úr is tiszteletét tette a barátnőjével, és megnyugtatott, hogy a Big City Ride-ra már felépül a műtét utáni lábadozásból.

A kadétoknak most is egyszerűbb, egyensúlyozós, kisebb-nagyobb akadályokon átgurulós pályákat kellett teljesíteniük. Ismét bebizonyosodott, hogy időnként érdemes a versenyeken rájuk is gondolni, mivel itt -hacsak minimálisan is-, de lehetőségük van versenykörülmények között próbára tenni tudásukat.
A kezdő kategóriában már méretesebb ugrások, és hosszabb pályák voltak a versenyzők ellenfelei, és ez volt a legnépesebb kategória. Itt CP diadalmaskodott, és ahogy azt már tavaly is tette, most is -rendkívül sportszerűen- átadta a nyereményét a dobogó második fokán álló Ruman MIklósnak. Még megjegyezném, ha már CP-nél tartunk, hogy a kocsija környéke egy komplett szervízként működött, és ha tudott segített is, vagy csak simán a Neon alkatrészek iránt érdeklődők kíváncsiságát próbálta kielégíteni.

Végül pedig a Junior kategória következett, ahol több elit versenyző is rajthoz állt. Talán Péntek Gyurit emelném ki, aki valami hihetetlen szerencsétlenséggel amortizálta le a bringáját, így később már csak CP segítségével tudott tovább bringázni, ez sajnos meg is látszott az eredményén. De Setitől ígéretet kapott egy új agyra, amit remélem hamarosan meg is kap. Egyébként többen is voltak, akik összeszedtek kisebb-nagyobb sérüléseket, nekik ezúton is jobbulást kívánok! A Mátyási testvérek szépen bringáztak az új dizájnnal megajándékozott, széjjelfúrkált Magellanjaikkal, de ezen a napon sem sikerült legyőzniük a házigazdát, Horgos Attilát.
Atinak itt még nem ért véget a sikerélmény, ugyanis a héten töltötte be a 18. születésnapját, így egy hatalmas, bringa formájú tortát kapott és még pár apróságot, majd pedig elénekeltük a “Boldog születésnapost” kezdetű örökzöldet. Ezután pedig mindenki segítette elpusztítani a tortát, ami igencsak finomra sikerült.

Magáról a pályákról annyit írnék csak, hogy szerintem a tavalyi versenyen fantáziadúsabbak voltak, viszont mentséükre legyen a szerevezőknek, hogy mivel eső volt kilátásban, így megpróbálták egy pálya kivételével az összeset a fedett részre vinni, hogy ebben a hidegben mégse kelljen ázni egy egész napot.
Nem volt más hátra, mint az eredményhírdetés. Az összes dobogón végző versenyző a Magellan jóvoltából BTS pólót és egy-egy BTS flash driveot kapott, a kategóriák győztesei pedig a tábla csokikkal lettek gazdagabbak.

Így a végén megemlíteném, hogy számomra nagyon is motiváló volt az egész nap. Jó volt látni a hazai top ridereket bringázni, jó volt, ahogy húzták egymást, és szinte nem voltak határok. Ez talán a fényképeken is látszódni fog, őket talán többet is fotóztam, mint magát a versenyt, de ez talán nem akkora gond. Szükség lenne még ilyen versenyekre, mert bár nem olyan színvonalú pályák vannak, mint mondjuk a leendő miskolci vagy balatoni versenyen, a nyeremények se akkorák, viszont talán kicsit jobban összekovácsolja az embereket, a kezdőbbek is könnyebben megismerkednek, és ez is előreviszi a dolgainkat egy kicsivel. Ennek fényében szervezzük meg a monociklisekkel együtt Budapesten is a Big City Ride-ot, amire már most tudni, hogy sokan jönnek vidékről is. Tehát április 4: Big City Ride! Gyere el Te is!

A verseny eredményei ide kattitva érhetőek el.

Képek letölthetők egyben innen.