Véget ért az első szentesi verseny. Ami nem kis meglepetéseket hozott nekem, hiszen nem volt egyszerű támogatókat szerezni kicsiny városunkba, mivel a triált az emberek tizede ha ismeri.  Nagyon lelkesen vágtunk bele, de tudtuk hogy nem lesz könnyű dolgunk megszervezni és lebonyolítani. A verseny előtt már kb másfél hónappal el kezdtük tervezni a versenyt, először a helyszínszerzés okozott gondot. Támadt egy ötletem, hogy miért ne lehetne az egyik iskolában. Mivel anyukám a Damjanich János Ált. Isk-. ban tanár, így megkértem hogy járjon utána, van e lehetőségünk elkérni 1 hétre a sulit, nem tűztem sok reményt a dologhoz. Két-három nappal rá anyukám nagy boldogan mondta, hogy Kárpáti Lajos az iskola vezetője első szóra azt mondta, hogy igen. Mivel a helyszín megvolt, el kezdtem keresni a támogatókat, Váczi-Villnél, Autarknál, Bike Centernél, Venezia Pizzériánál, egyből azt mondták, hogy szívesen segítenek. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy 20 helyre mentünk és majdnem mindenütt azt mondták, hogy NEM. Mivel a hátsó kertünkbe van egy kisebb pálya ezért nem sok cuccra volt szükségünk. Sári Zsolt intézte el, hogy a MÁV adjon nekünk 45db síntalpfát. Apukám pedig 10 db szalma bálát szerzett a versenyre. Minden akadály megvolt hetekkel a verseny előtt. Következő probléma az akadályok helyszínre juttatása volt, a várost 2szer körbe bringáztuk, de hiába. Utolsó esélyünk volt Deák Ferenc vállalkozó, elmentünk hozzá, és azt mondta hogy szívesen segít, ez volt a verseny előtt 3 nappal. A síntalpfákat már el tudjuk hozni de mi van a kölcsön raklapokkal?? Ezeket apukám ismerőse vállalta el, a Bendegúz Kft.

A pályák összerakása.

Három napunk volt, hogy a pályákat összeállítsuk és lerögzítsük. Az amatőr/senior pályákkal nem volt nagy gond, de az elit/junior pályákkal már annál nagyobb. A pályákat már hetekkel a rendezvény előtt megterveztük, de élőbe sokkal másabb volt, ezért apró alakításokat kellett eszközölni, hogy ne legyenek annyira nehezek, úgy tűnik utólag, hogy finomíthattunk volna még. Elszámoltam magam mivel nagyon sok raklap és síntalpfa maradt ki, de így legalább tudtunk megfelelő bemelegítő pályákat készíteni. A szekciók nagyját hárman raktuk össze, ami nem kis fáradtsággal járt. Péntekre készen álltak a pályák már csak nyilazni kellett, ami már nem volt nehéz.

Péntek délután.

Fél 5 kor megérkeztek a Székesfehérváriak, Majoros Dániel, Zelenai Ferenc és Pajor Zoltán.        Még az nap este kimentünk átnézni a pályákat, és a szalmabálákat fogadni. Nagyon rendesek voltak a fiúk,mivel mondani se kellett nekik, hogy segítsenek. : )

A verseny napja.

Zelenai Ferenc felajánlotta hogy kijön nekem segíteni hajnali fél 6 kor, szalagozni. Kiértünk a Damóhoz, és azt vettük észre hogy a kecskemétiek a kapu előtt táboroztak le. El kezdtük kiszalagozni a szekciókat, itt szeretnék köszönetet mondani a kecskemétieknek, hogy ebben is segítettek. Fél 10 kor elkezdtek szállingózni a versenyzők. Megkezdődött az amatőr és a senior verseny,a hibapontokból ítélve nem voltak egyszerűek, főleg a senior pályák. Sajnos én csak fél szemmel tudtam nézni őket, mivel az akadályokat javítani kellett, és a szél is munkálkodott. Nekik jó volt, mert az árnyékban kellett teljesíteniük a szekciókat, elitnek és a juniornak tűző napsütésben.A juniorok következtek, a fiúk ötletesen adták be a pályákat, olyan „kis kapukat” találtak amire én nem is gondoltam volna. A döntött kábeldobos pálya a juniorokon is kifogott, mivel egymás után kellett nagyot ugrani. Horgos Attilát láttam. mikor a síntalpfáról a nagy gumin lévő kábeldobra csúsztatott, hát nem gondoltam volna, hogy ilyen lazán valaki be fogja adni. Amikor a juniorokat néztem, rájöttem, hogy az elit pályákkal nagyon is megfognak szenvedni a srácok. Pár esés lett is belőlük. Az egyik pálya végére beraktunk egy kábeldobot, amit csak el kellett volna görgetni hogy át tudjanak menni a kijárati kapun. Bay László ezt nem vette észre és nagyot esett , több elit versenyzővel egyeztetve, a pályát újra  teljesíthette, mivel regionális versenyen a szabályok nem szigorúan kötöttek. A bírók elnézőek voltak, nehogy a szalag vagy a nyíl miatt vérezzenek el. De még így is 3 pálya szinte mindenkin kifogott, a legnagyobb bánatomra. Két helyi TV is kijött a versenyre, és figyelemmel kísérte a rendezvényt. Remélem élménnyel teli versenyt sikerült megszervezni. Ebből is tanultunk, nem is keveset, ha jövőre több szponzort tudunk szerezni újra várunk titeket, de akkor már egy MK-val, mivel elég sokan nem jöttek el, úgy tűnik, hogy regionálisra nem érdemes ennyi energiát fordítani.

De már most nagyon jók a kilátások az MKra, mivel a támogatóknak nagyon is tetszett a verseny. Ha minden jól megy, még több izgalmas elemmel, nézővel, támogatóval, nem ilyen meleggel várunk titeket Szentesre.

Tóth István