Trial EB 2009 Zoetermeer, Hollandia

A szervezés többedszeri lemondása és újrakezdése után valahogy oda keveredtünk, hogy július 8-án 22 óra magasságában már Ceglédet elhagyva robogott a hét fős (Hegedűs Laci, Norbika, Erdélyi Ádám, Majoros Janó, Feri, Emese és jómagam) társaság a holland kisváros felé.

Az utazás meglepően gyorsan telt és simán ment. Időben érkeztünk, ami csütörtök kora délutánt jelent, a versenyek pedig csak szombaton kezdődtek, így bőven maradt lehetőség pályabejárásra. A szállodai szobák elfoglalása után célba is vettük a szekciókat melyek láttán az a kérdés merült fel bennünk, hogy hol is lehetnek az elődöntő pályái? A szervezők persze készségesen segítve elárulták, hogy épen a megfelelő szekciókat nézegetjük. Körvonalazódott bennünk, hogy a valaha épített legkeményebb pályákon méri majd össze a tudását a Magyar Válogatott a többi nemzettel. Apropó magyar csapat… A 3 fő képviselte hazánkat (mint utólag kiderült nagyon szépen).
Hegedűs László Elit 26”, Erdélyi Ádám Elit 26” és Majoros János Elit 20”. Bizonyára szinte mindenki ismeri ezt a három nevet, ezért a bemutatásukba nem mennék most bele, lássuk inkább mi volt a következő program.

Miután a szekciók nehézségén kellően meglepődtünk a srácok úgy döntöttek nem vesztegetik az idejüket és bringára pattantak. Látszott rajtuk a fáradtság, hiszen 1650km volt mögöttünk. Ádámnak és Lacikának egész szépen ment, Janó a csapat egyik sofőrje is volt, ezért Ő aznap csak egy-két ugrás erejéig csapódott a többiekhez. A lazább átmozgató edzés után visszatértünk a szállodába, hogy a csapat pihenhessen végre kicsit, viszont mi kísérők arra jutottunk, hogy ráérünk aludni, inkább nézzük meg Amszterdamot éjszaka.

Rövid autókázás után oda is értünk. Az a város maga a bringás paradicsom. Amerre a szem ellát csak bringások, az autósok szinte ki vannak rekesztve. Ezt leszámítva és lenyűgöző város, gyönyörű épületek, és a hangulat is leírhatatlan. Az embernek igazi szabadságérzete van, pedig csak fél órája sétálgat a folyókkal sűrűn átszőtt sikátorok között. Mire korahajnalban visszatértünk Zoetermeerbe természetesen a srácok már aludtak, készültek a péntekre, amikor is ismét kilátogattunk a verseny helyszínére.
Itt most már tüzetesebben is átvizsgálták a szekciókat, megoldásokat keresve az ugrásokra. Idő közben persze a nagy nevek is befutottak, megérkezett a francia csapat és pár spanyollal is találkoztunk. A délutánt ismét egy lazább bringázás töltötte ki a szálloda környékén. Láthattunk pár szép ugrást mindhárom versenyzőnktől, majd egy gyors zuhanyt követően irányba tettük magunkat Scheveringen felé, ami a hírek szerint a legszebb holland tengerparti város. Sétálgattunk a parton, közben szó esett a másnapi verseny esélyeiről, ismét felmerült a szekciók nehézsége is, de arra jutottunk, hogy szinte mind beadható, viszont fejben minden eddiginél jobban ott kell lenni majd. Nem húztuk sokáig az időt, még megittunk egy igazi helyi sört egy hamisítatlan bárban, majd ágynak ugrottunk. Reggel ráértünk, ugyanis az Elitek csak 14 órakor rajtoltak.

Délelőtt összeszedtük magunkat, volt aki még flexelt egyet, majd a bemelegítés után nekivetették magukat a srácok a szekcióknak. Nagy hibának tartom, hogy ennyi induló ellenére is csak 6 szekció épült fel, miközben a felhasznált anyagok bőven lehetővé tették volna a 8 akadálysor megépítését. Emiatt hatalmas sorok alakultak ki, ami kellően elég várakozási időt biztosított ahhoz, hogy a bemelegítés ne érjen szinte semmit. Persze ezek a feltételek minden egyes versenyzőnek azonosak voltak, így senki sem került emiatt hátrányba. Talán már megszokottnak nevezhető, hogy a magyar versenyzők a verseny végéhez közeledve nagyságrendekkel jobb eredményeket produkálnak adott szekción, mint az első körben.
Itt sem volt ez másképen Laci és Ádám esetében. Mindenféle képen figyelemre méltó, hogy a kezdetben beadhatatlannak hitt szekciókat a végén mekkora sikerrel teljesítették a srácok (lásd PDF file).

A verseny után ismét szálloda, majd egy kiadós alvás. Vasárnap, a rendezvény utolsó versenynapján a döntők zajlottak. Minden bizonnyal készül majd néhány video is a nagyok szenvedéséről, hiszen itt már arról beszélünk. A néha felnit érő sárból kellett betonelemekre ugrani akkorákat, amik több embernek szárazon is kihívást jelentettek volna, ráadásul ezeket néha több méteres magasságban. Néhány szituációban a hiba nem volt megengedett, komoly sérüléshez vezetett volna. Itt kiemelnék egy új UCI szabályozást, miszerint a döntőbe jutott legjobb nyolc versenyzőt egyesével indítják három perc eltéréssel a nyolcadikkal kezdődően. Természetesen aki így utolsóként huszonegy perccel később indult, annak a versenyen rendelkezésére álló időlimit is annyival később zárult. Ez az intézkedés elhárítja a szekciók közt kialakuló hosszú várakozásokat. Új szabály továbbá, hogy a szekciókat a kijelölt sorrendben kell a döntők folyamán teljesíteni. Ez a nézők szempontjából előnyösebb, ugyanis könnyedén nyomon követhető, hogy melyik versenyző épen melyik szekción tartózkodik.

A döntőkre már úgy érkeztünk ki, hogy a busz és a csomagjaink indulásra készek, ezért a döntők után csak beültünk és már indulhattunk is. A hazafelé vezető út is hasonlóan gyorsan telt, ezért dél után nem sokkal már Nyíregyházán voltunk. ősszességében elmondható, hogy a magyar csapat hihetetlen jó eredményt ért el, amiből tisztán látszik, hogy a srácok kellően felkészültek, és hogy a kemény körülmények nem csak őket izzasztották meg. Nem emelnék ki senkit, mindenki nagyon szépen ment. Azt hiszem az eredmények magukért beszélnek:

- Hegedűs László Elit 26” 12. hely
- Erdélyi Ádám Elit 26” 15. hely
- Majoros János Elit 20” 20. hely

Az eredmények az alábbi linkeken tekinthetőek meg PDF formátumban:
Elit 20″ LINK

Elit 26″ LINK

Forrás: Swisstrial LINK