Nem is tudom hol kezdjem, amikor megláttam Karc felhívását, gondolkodóba estem, hogy írjak-e, de végül az írás mellett döntöttem. Nem hinném, hogy sokan ismerik a nevem, ezért bemutatkozással szeretném kezdeni, és egy rövid ismertetővel rólam.

Soós Martinnak hívnak, 18 éves vagyok, 3.5 éve triálozok, de csak idén kezdtem belecsöppenni az igazi triálvilágba. Kapuváron élek, 4-en vagyunk triálosok (+1 rollertriálos), nehéz a fejlődés, sajnos nincsenek meg a megfelelő feltételek egy elfogadható pálya létrehozásához. Némiképp ez vezetett ahhoz, hogy csak idén kezdtünk megismerkedni idegen arcokkal. A bemutatkozást ezzel le is zárnám, ebben az évben úgyis megismertek, a tervek szerint senior kategóriában indulni fogok.

A 2009-es év nagyon tetszett, sajnos az év elején megrendezett versenyekről nincs személyes tapasztalatom,
ezekről nem is beszélnék, csak videókból és interjúkból vannak ismereteim, továbbá lefoglalt az új géppel való ismerkedés.

Számomra az év a csillebérci triál táborral kezdődött. Nyikos Dani barátommal, akkor még mindenkit csak videókból ismerve indultunk el kora reggel, hogy időben odaérjünk a tábor helyszínére. Hosszú és bonyolult úton oda is értünk, szerencsére minden jól ment, ezért az elsők között érkeztünk meg. Ez a korai érkezés nagyon fontos a további történésekre nézve. Ekkor találkoztunk Major Danival és Zelenai Ferivel, akikkel nagyon jó barátságot kötöttünk, majd, hogy egyre többen érkeztek, egyre több ismerős arcot láttunk. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy olyanokkal bringázhatok együtt, olyanoktól kapok tanácsokat, akiket nagyon tisztelek. A hangulat elképesztően jó volt, sokszor hallom, hogy vannak ellentétek a triálosok között, ezt a tábor alatt számomra nem lehetett érezni. Mindenki nagyon segítőkész volt, legnagyobb ámulatba az ejtett, hogy egyes ugrásoknál többen elkezdtek tapsolni, olyanok akikkel soha életemben nem beszéltem. Furcsa volt még a légkör, akkor voltam először nagyobb triálos társaságban. Olyan érzés volt, mintha nem is ebben a világban éltem volna, de nagyon tetszett ez az új világ. A tábor előtt csak 2 győri versenyen voltam – nézőként. Szerettem volna indulni a táboros versenyen, hogy kipróbáljam magam élesben is. Sajnos az előző napok túlhajtása miatt fáradt voltam, és a tenyerem több helyen felszakadt, örültem ha tekerni tudok a fájdalomtól, így ez elmaradt. Végül úgy távoztam a táborból, hogy eddigi legjobb bringás napjaimat tölthettem el. Sokakkal megismerkedtem, máig is tartom a kapcsolatot, itt vág közben a korai megérkezés fontossága, mert a fehérváriaknak sokat köszönhetek.

A tábor után egy kis pihenő és ugrás az időben, az Országos Bajnokság időpontjáig. Ezen szintén csak nézőként vettem részt. Így kialakult bennem egy némiképp független, kívülálló kép a versenyről. Hasonlóan korán érkeztünk mint a táborba, így a verseny előtt lehetőségünk nyílt, hogy megkeressük Atiékat és velük együtt bejárjuk a pályákat, megoldásokat keresve. Az amatőr és senior kategóriákkal kezdődött a verseny, tanúja lehettünk az amatőr versenynek, és CP egyedüli végigrohanásának a pályákon. A jól megszokott módon késéssel fejeződtek be ezek a versenyek, majd következtek a junior és elit megmérettetések. A pályák nehéznek, de teljesíthetőnek bizonyultak. Elképesztő megoldásokat láthattunk Erdélyi Ádámtól és Hegedüs Lacitól! Akik hibapont nélkül képesek voltak teljesíteni a már legendássá vált kábeldobos szekciót. Szeretnék bocsánatot kérni az érintettektől, hogy felhozom a témát, de a 2009-ben kialakult egy nem túl felhőtlen kép a bírókról. Erről csak annyit mondanék, hogy sportok közben a bíró szava a szent, utána lehet vizsgálatot indítani, de közben nem. Ez az én véleményem, lehet, hogy valakinek nem tetszik, nem szeretnék konfliktushelyzetbe kerülni, ez csak egy külső szemlélő véleménye. Összességében az Országos Bajnokság szervezése és kivitelezése elnyerte a tetszésemet.

Újabb ugrás az időben, ha őszi szünet a sulikban, akkor Fehérvár! Három napot töltöttem Székesfehérváron az ősszel, sokat tanutlam, új dolgokat próbálgattam, hasznos tapasztalatokat szereztem. Minden adott volt a jó bringázáshoz, ez meg is valósult! Köszönöm, hogy ott lehettem! Máig is az ott hallottakból tanulok, nagy hatással volt rám és a bringázásomra is.

Sajnos az ősz vége és a tél eleje elég rosszul telt el, a folyamatos esőzések, havazások miatt. Már azt sem tudom mikor voltam edzeni utoljára, remélem hamar változni fog a helyzet. A 2009-es év nekem rengeteg barát szerzését, a rohamos fejlődést, triálos világgal való kapcsolat megteremtését jelentette, örömmel gondolok vissza rá!

Jó bringázást mindenkinek!

Soós Martin