Lehetőségem nyílt rá, hogy leírjam szerintem milyen volt 2009. A tavalyihoz hasonlóan most is eseményenként írnám le tapasztalataimat.

Ismételten a pályánkkal kezdeném. Szerencsére a várakozásokkal ellentétben megmaradt, így télen is tudtunk hol gyakorolni, ami később meg is látszódott.

Az év elején egy szponzor is belépett a képbe(Cseke ZRt.), ami adott egy kis lökést a szezonra.

Az év első eseménye a már másodszor megrendezett Csokikupa volt, itt Székesfehérváron. A 2008. novemberi sikeren felbuzdulva másodszor is megrendeztük ezt a versenyszerű komolytalan komolyságot.
A rendezvény előtti nap este még esett is az eső így meg is ijedtünk, hogy mi lesz másnap. Természetanyánk viszont kegyes volt hozzánk és egy kellemes tavaszi időjárást kerített reggelre és ezt tartotta végig. A kezdéssel csúsztunk egy „„kicsit”” ennek nagyon nem örültem de később javítani fogunk ezen. Volt király hangosítás, alkatrész kiállítás, sok-sok-sok triálos hazai top rájderek is és ennek megfelelően hangulat. Az eredmény hírdetés után pedig egy szülinapi torta nekem, amit még azóta is köszönök azoknak akik „benne voltak”. Így felejthetetlen lett a 18-dik.

Pár hét szünet és máris a Jászai Mari téren „találtam magam” és még vagy összesen 40 triálost és monociklist a „Big City Ride” első állomásán. Jó volt ennyi emberrel együtt gyakorolni, mind a 3 helyen. Érdekes volt körülnézni a Margit-szigeti romoknál, ahol csak ugráló emberek voltak bár merre is fordítottam a fejem. Aztán meg hallgatni a szuper intelligens polgárőreinket, ahogy szépen megkértek minket, hogy ne ott bi- és monociklizzünk. A nap végére jól elfáradtam és le is égtem az Április eleji nap melegétől. Szeretnék még sok ilyenen részt venni.

A BCR után egy héttel pedig az év első valódi megmérettetése következett a miskolci magyar kupa. Itt látszódott meg igazán az az előny, hogy télen is volt hol edzeni. A 6 pályából 5 az itthon megszokott alapanyagokból (raklapok, gerendák, stb.) lett felépítve, egy viszont szokatlanul, papírból. Lényegében csak a végén kis konténerrel fűszerezve a teljes pálya papírbálákból lett felállítva. Félő is volt mi lesz ha esni fog (ami végül elkerült bennünket). Szerintem megfelelően nehéz pályák voltak felépítve egy MK-hoz, amiken számomra élvezet volt versenyezni. Ami nagyon is jól sikerült kis családunknak, mivel testvérem is és én megnyertem a versenyt. Én életemben először tudtam MK-n tenni ezt.

A következő „viadal” Szigetváron zajlott le, Bélavári Tibi szervezésében. Lehetőségünk nyílt, ezért családilag úgy döntöttünk, hogy egy nappal előbb odamegyünk és így a versenyen teljesen kipihenten jelenhetünk meg. (Sikerült is találni egy panziót kb. 500 méterre a helyszíntől .) Én személy szerint meg voltam lepődve, hogy milyen komoly elemekből lettek felépítve a szekciók. Voltak betoncsövek, konténerek, vastag farönkök és még egy pótkocsi is beépítésre került. Valamint szerintem nagy ötlet volt egy pályát elhelyezni a közeli patakban is. Kreatív és merész pályák voltak, főleg a konténeres. A verseny előtt sajnos nem tudtam eleget készülni, mert pont azon a héten zajlottak az érettségi vizsgáim, viszont ez nem nagyon befolyásolt így sikerült megszereznem a második helyet. Tibin látszódott egy kis szétszórtság, ami kihatott a versenyre is de az első versenyét szervezte így ez teljesen megbocsájtható. Én a hihetetlen meleg ellenére is élveztem, remélem lesz még ilyen. A verseny után sem mentünk egyből haza, így másnap a főszponzor gyógyfürdőben eltöltöttük pár órát az ingyen jegyeinkkel, amit a rajtszámok testesítettek meg.

Az év ötödik hónapja tartogatott még egy megmérettetést, mégpedig Pécsett. Az út alatt volt egy kis kalandunk is, mert az utat konvojban tettük meg (Zelenai Feri jóvoltából 2 további fehérvári is megjelenhetett a versenyen, név szerint Pajor Zoli és Major Dani). Úgy az út felénél hátra pillantva a kocsiból megláttam Dani bringáját amint éppen kb. 45 fokban megdőlve „áll” az autó tetején. Miután megálltunk egy benzinkútnál orvosolni a problémát, észrevettük, hogy a bringát a markolatba beakadt gumipók tartotta csak vissza a leeséstől. A helyszínre érkezéskor már szép számmal voltak versenyzők, így látni lehetett jó versenynek nézünk elébe. Az építők szerintem remekül kihasználták a területi adottságokat így nagyon jó pályák épültek fel. Itt is voltak hatalmas rönkök, konténerek, gumik és persze raklapok. Örültem neki, hogy hiába volt itt is nagy meleg, a pályák nagy része és a „tréning plész” is árnyékban volt így legalább a hőgutától nem kellett tartani. Ez a verseny is sikerrel zárult, mert még ha csak 1 pont előnnyel is de én állhattam a dobogó legfelső fokára.

Az érettségi időszak utáni fellélegzésemben már utaztam is testvérem Máté és Barsi Zsuzsa társaságában a Balaton Bike Fest helyszínére, Balatonfüredre. Mi is az építő csapat részét képeztük, így már hétfőn oda kellett mennünk. Mivel a hét első pár napja esőben telt így sokat aggódtunk azon, milyen is lesz az első ízben lezajló és egyben a legnagyobb magyarországi biciklis fesztivál. Jó volt részt venni az építésben és látni milyen nagy is az előkészület egy ekkora rendezvény és nagyszabású triál verseny előtt. Rengetek elem érkezett, sörös rekeszek, 2 kamionnyi raklap, egy tucatnál is több betoncső, több konténer , kamion fülkék és a fesztivál kezdetére a német tűzoltó autó és a darus kocsi is megérkezett. A második napra azaz péntekre is nagyon sokan érkeztek. Ezen a napon zajlott a dual trial verseny. Mindkét kategória pályái nagyon jól sikerültek. A haladó pálya dinamikussága miatt, teljesítése mindössze 6 másodpercbe került a felvett videó alapján . Ebben a számban harmadik helyezést értem el. Ezután a biketriálosok számára 1 nap „pihenő” következett. Mivel a szponzorunk is kiállító volt az expo területén, így a fesztivál legnaposabb és legmelegebb napján szombaton, amikor a monocikli zajlott, a North-shore után a Tagore sétány kellős közepén tartottunk bemutatót, az erre a célra lehozott csillebérci dobozokon. A már amúgy is színvonalas bemutató és a szpíkelés hatására (köszi Feri  ) több mint 100 fős tömeg gyűlt össze. Az emberek 4 sorban álltak és már az úton lévő közlekedést is akadályozták(egy mentő autó már lassított is, hogy mi ez a nagy tömeg). Másnap a Magyar Kupa napján, már egy kicsit borúsabb volt az idő. Felkelés után nyújtottam egyet és egyből a szekciók felé vettem az irányt. Mivel én is építő voltam nem voltak ismeretlenek, ezért inkább az azokat vizslató versenyzőkkel beszélgettem az esetleges megoldásokról. Amikor a verseny megkezdődött már szép számú néző sereg volt a helyszínen. Zene is lett és Pintye Tomi is beizzította hangszálait az egész napos beszédhez. Élvezet volt menni ilyen színvonalas pályákon. A konténeres szekció beadása külön öröm volt viszont, hogy a betoncsöveset egyszer sem tudtam megcsinálni annak nem örültem. Ez a verseny is remekül zárult. Itt is én állhattam a dobogó tetejére (jóval nagyobb előnnyel mint Pécsen ), kisöcsém szint úgy az első helyet hódította meg. Idén is a pálya építő csapat tagjai leszünk, viszont az Európa Kupai besorolás miatt nagy hajtás lesz az biztos. De nem bánom ha idén is ilyen jól fog sikerülni.

Mikor a naptár július közepét „ütött”, a szentesi Damjanich kupát láttuk bele írva. Némi kevergés után sikerült rátalálni a helyszínre, ahol már álltak a remekebnél-remekebb pályák. Az építők kitettek magukért és minden kreativitásukat bevetették. Ez a nehézségen is meglátszott, mert szerintem még egy MK-n is megállták volna a helyüket. A szokatlanul szalmabálákból felépített pálya volt a legkönnyebb. Sajnos a focipálya nem sok árnyékot tartogatott számunkra tehát „döglesztő” melegben és tűző napsütésben kellet teljesíteni a szekciókat, de én így is nagyon élveztem a versenyzést a kisebb nagyobb hibák ellenére is. Szentes kicsiny városának iskola udvarában megrendezett megmérettetésen 2. lettem, hatalmas pontszámmal lemaradva Mátyási Tomi mögött aki győzelmet aratott ezen a napon. A verseny utáni vendégeskedés a főszervező Tóth családnál és az ott lévő majd éjfélig tartó hülyülést az ottmaradt srácokkal sosem felejtem el. Másnap reggel az összeszedelőzködés után a szegedi pálya közelsége miatt még ott is ugráltunk egy jót. Remélem sok verseny lesz még Szentesen és legalább ilyen jó emlékekkel térhetünk majd haza.

Augusztus első napjai ismét a tábort jelentették a triálos társadalom részére. Az indulás reggelén egy nagy pakkal felszerelkezve barátnőm Andi és Major Dani társaságában „nekivágtunk” a vonat útnak. Fővárosunkba felérve Andi busszal a táborig, mi tekerve folytattuk utunkat a fogaskerekű állomásig. Ott kiegészülve Z. Feri barátunkkal mentünk fel a csillebérci nagytábor, 6-os altáborába. Annyira korán értünk fel, hogy a szervezőkön kívül még senki nem volt fent akkor. Aztán később elkezdtek szállingózni az emberek és hirtelen elég sokan lettünk. Megpróbáltam nem elkövetni azt a hibát amit az első táborban elkövettem, még pedig azt, hogy az első nap szét bringázom magam és a többi napra nem marad erőm. Ezt nagyjából sikerült is betartani. A második nap kis lazás edzéssel telt, mert nem akartam nagyon elfáradni az esti side és távolugrás versenyre. A side verseny nem sikerült túl jól, a technikám még csiszolásra szorul, viszont a távolugrás annál jobban ment. Sikerült is egyéni csúcsot beállítani, ami 265 cm lett. Nagy tisztelet pedig Hegedűs Lacinak a 3m-es ugrásáért, HATALMAS! A rendezvény harmadik napján kicsit korábban keltem, mert Karc kolléga megkért, hogy segítsek pályát építeni. Miután úsztam egyet a medencében, felfrissülve, Szabó Dáviddal és Ferivel nekiláttunk az építésnek. Közben elkezdtek érkezni az emberek. Ekkor is, hipp-hopp olyan sokan lettünk, hogy szerintem simán megkétszereződött a tábor létszáma. Nagyjából sikerült is végezni a szekciókkal, aztán pedig elkezdtük melegítgetni a saját kategóriánkra. Úgy érzem elég jól teljesítettem, ott voltam fejben és élveztem végig a dolgot. Ez egy második helyre volt elég, ami egy 20”-os Magellan Tucana vázat jelentett. Este buli következett, ami nem is sikerült rosszul. A negyedik és egyben utolsó napon az előbb említett party után felkelve összeszedtük magunkat valamint a cuccainkat és jó emlékekkel a hátunk mögött elindultunk hazafelé. Az idei tábornak már zajlik a szervezése, úgyhogy reméljük legalább olyan jó élményekkel térhetük majd onnan is haza, mint az előző kettőből.

A hónap ismét augusztus csak két héttel később járunk és kicsit odébb, még pedig Tarcal volt kőbányájában. A Magyar Kupák utolsó fordulóján. Tarcallal kapcsolatban könnyű helyzetben vagyunk, mert a nagymamánk alig 20 km-re lakik, így ismét azt tettük, hogy előtte lévő nap oda mentünk és másnap kipihenten mentünk a bányába. Sajnos erről a versenyről nincsenek túl jó emlékeim, mivel inkább volt szenvedés, mint élvezet. Irdatlan meleg volt, ami miatt elég gyorsan megcsappant a víz készletünk. Semmit nem fogott a fékem, ezért elég hamar „bedurrantak” a karjaim annyira húztam őket valamint a racsnim is a halálán volt. Úgyhogy ezek jelentősen rányomták a bélyegüket a teljesítményemre, amihez jön még, hogy egyáltalán nem gyakorlunk sziklán így ismét jelentős pont hátránnyal maradtam le a dobogó legfelső fokáról. Itt gratulálnék is Mátyási Tomi barátomnak aki annak ellenére, hogy elég szerencsétlenül jött ki neki a nap(sorozatos defektek) és ezért jelentős késéssel is adta le a kártyáját még így is sokat vert rám. Legközelebb sokkal felkészültebben érkezek Tarcalra.

A sziklákra jött egy kisebb szünet, az iskola is elkezdődött közben, de én csak az Országos Bajnokságra koncentráltam. Minden eddiginél több esélyem volt most a bajnoki cím megszerzésére mint eddig valaha. A versenyt valamivel komolyabb felkészülés előzte meg, sok-sok nyújtás és több bringázás. A helyszín ismét Csillebérc volt és az ottani bikepark. Már előző este odamentünk a már többször említett okokból. Sajnos már sötéttel értük fel, így csak zseblámpával tudtuk feltérképezni a pályákat. Viszont így is elég információt tudtunk gyűjteni a másnapi versenyhez. Azt az estét sem fogom elfelejteni. Jót „rajoltunk” a srácokkal. Reggel későbbi kelést terveztem de mivel több Kezdő kategóriás is volt a házban amiben ellettünk szállásolva így én is felkeltem előbb. De így is jó volt, mert jutott idő a pályák fejben való lejátszására. Saját magamon voltam meglepődve, hogy mennyire tudtam koncentrálni. Aminek meg is lett a gyümölcse, mivel az egyik pályára ezen módszerrel találtam megoldást. A versenyem előtt kísértem a Kezdő srácokat, segítettem nekik, aztán pedig nekem is készülnöm kellett a nagy „meccsre”. Tudtam, hogy nem lesz könnyű annak ellenére, hogy csak Mátyási Tomi volt az igazi ellenfelem. De Ő nagy. Nagyon egy szinten vagyunk és ez nehezítette a dolgot. A verseny előtt megkértem Apukámat, hogy kísérjen ami hatalmas segítség volt. LegJoe nagyon jó pályákat épített, megfelelően nehézre és hosszúak lettek, élvezet volt rajtuk menni. A végére nem fáradtam el különösebben és meg is voltam magammal elégedve, onnan már csak az volt, hogy Tomi miként is teljesít. Egészen az eredmény hirdetés előtti percekig nem tudtam az eredményt (nem is mertem/tudtam megnézni, hogyan is zárult az egész) aztán öcsém elárulta: SIKERÜLT! 0.5 pont hihetetlen kicsi különbség, hatalmas szerencsém volt. A dobogón pedig nem érdekelt senki és semmi, őszintén gratuláltam a többieknek és már kaptam is le a szponzori mezem és vettem fel a bajnokit. Ki akartam élvezni azokat a pillanatokat. Aztán egy kis pityergés és mentünk vissza táborba. Nem semmi verseny volt ez, már csak azért sem, mert mindegyik fehérvári aki megjelent éremmel tért haza. Pajor Zoli Kezdő 3. hely, Major Dani Junior 26” 3. hely, Horgos Máté Junior 20” 1. hely! és jómagam Junior 26” 1. hely! Itt is gratulálnék mindenkinek az eredményeihez!

Eljött november és annak a hetedikéje. Ismét rendeztünk egy Csokikupát itt a fehérvári pályán. Az eddigiekkel ellentétben most a monociklisek részére is meg lett hírdetve a rendezvény. Érkeztek is szép számmal mind monósok mind biketrialosok. Amikor én kiértem a helyszínre örömmel konstatáltam, hogy a fele társaságot nem ismerem. Szerencsére reggel már nem esett az eső, mert most is úgy jött ki, hogy előtte lévő nap még zuhogott. De úgy néz ki Természetanya kegyes hozzánk, mivel eddig minden versenyen megáldott egy kellemes időjárással. Ezúttal sikerült is időben kezdenünk, ennek örültem. Szerintem most elég jó pályákat hoztunk össze, meg a csarnokban egy kicsit nagyobb helyet alakítottunk ki (főként a bizonytalan idő miatt). A verseny után míg mi itthon lamináltuk az okleveleket, egy kisebb magasugró bemutató kerekedett, aztán pedig az egykerekűsök tartottak flat bemutatót. Az eredményhirdetést követően elkészült a csoportkép is, nem kevés ember gyűlt össze rajta. Az after party sem sikerült rosszul Szeretném megköszönni mind azoknak az embereknek, akik segítettek ezt összehozni. A pályánk jövője egyenlőre bizonytalan, így nem tudjuk rendezhetünk e még ilyen jó kis versenyt de bízzunk benne, hogy a válasz: „igen” lesz.

Mivel elfogytak az események, így én is zárnék. 2009 még sikeresebb év volt mint az előtte lévő és egy álmom is valóra vált így csak is sikeresnek tudom elkönyvelni. Valamint mozgalmas és élmény dús év volt. Idén már Elitben kell versenyeznem, így ennek megfelelően készülök is és reméljük idén legalább ennyi jó élményben lesz részem mint tavaly. Szeretnék mindenkinek sikerekben gazdag boldog újesztendőt kívánni. Köszönöm, hogy elolvastad ezt a nem rövid „évértékelőt”.