Ezentúl lesz egy új emberünk, aki ha teheti, írni fog a versenyekről. Kicsit más stílus, más hangvétel, mint egy sima beszámoló, de reméljük pont emiatt elnyeri majd a tetszéseteket.

Apu kezdődik!

Így is történt.  Elkezdődött a szezon.  Ha lehet majd az idei évet szezonnak nevezni.

Na, de most a továbbiakban a versenyről lesz szó. Nagyon nagy köszönet Pintye Tamásnak, amiért versenyt csinált nekünk.

Ilyen is van.

„Valaki”, akinek se kutyája se macskája a kétkerekű bringások között létrehoz egy ilyet. Nekünk. Köszönjük.

Köszönet továbbá Mátyási Zoltánnak, „Matyinak”. Mintha főnix madarat rakta volna össze a hamvaiból úgy alkotta meg a pályát a semmiből. Persze nem volt semmi.  Egy biztos, fából nem volt hiány, még a tűzre is jutott.

A helyszín Miskolc 2010.

Igen, ez már a 21. század. Erre utaló jeleket a rendezvény területén nyomokban sem lehetett felfedezni.  Békebeli vasöntöde a javából.  Ha kicsit jobban körbe járunk talán még visszamaradt, őrjáratozó német alakulattal is találkozhattunk volna.

Az egész rendezvénynek a miskolci  factory aréna adott otthont. (www.factoryarena.hu)

Első pillantásra lepukkant, omladozó óriás csarnok. Málló, összefújkált vakolat. Már ahol nem az apró vörös téglák látszottak.  Deszka halmok, rozsdás molnár kocsi, és egyéb érdekességek a csarnok távoli szegletében.  Sokadik pillantásra is. Igazi balkáni gerillaérzés.  Kivétel a brooklyni beütésű hordós melegedőt. Nagy népszerűségnek örvendett.

A pályák…hát azok voltak.

Azt gondolom, az adottságokat is figyelembe véve, nem nagyon lehetett volna jobbat kihozni belőle három nap alatt.  Tisztelet „Matyinak” amiért ezt bevállalta. Sokan mások végig sírták volna ezt a három napot.

A hely szűk volt. Itt lehet asszociálni minden irányba.

Gyakorlatilag a pályák között kellett álldogálni, mert ülni azt nem lehetett. Egy keskeny kis betonozott rész szolgálta ki a közlekedni vágyók igényeit. Talán másfél méter, kis jó indulattal.  Mint a hetes busz reggel fél nyolckor.

A bejárathoz közelebb lévő tüzes kis hordó nem volt veszélytelen a versenyzőkre nézve. Ellenben kellemes meleget szolgáltatott mindenkinek, szexuális beállítottságtól függetlenül.

A verseny rendben baleset nélkül lezajlott. Utána volt kis bringázás, beszélgetés, régen látott arcoknak köszöngetés a sablon mi újság kérdéssel együtt. Szia, hogy vagy, de már ment is tovább. Ki is próbáltam ezt a technikát. Sok időt meglehet vele takarítani. Voltak őszinte mosolyok és régi „nóták”. Szeretem, utálom, viszont kívánom, és egyebek mindenféle kombinációban.

A versenyzők ügyesek voltak. A télen rájuk fagyott jég még látszódott a mozgásukon. Kivétel talán Leskó József. Úgy hallottam Ausztráliában edzett egész télen. Fittnek tűnt. A technikája mindenféle sallangtól mentes. Mintha egy futószalag vitte volna végig a pályákon.

Lengyel Adrián a megszokott magabiztosságával edzegetett. A versenyen sajnos nem indult. Szponzorált lett. Volt tv interjú, fotózás, prezentálás, hazamenés. A balatoni versenyen már láttam bringázni. Ügyes. Szokni kell még az új vasat.  Na majd talán a következő versenyen.

Czettele Péter a térde miatt nem indult.  Azt is hallottam kihagyja ezt az évet. Jobbulást.

Stefán László is jelen volt.. Szintén a nézők táborát gyarapította.

Én gyatra teljesítményt nyújtottam. A dobogónak a közelébe sem jutottam.

Sokan voltak még akiket nem ismerek. Még többen a téli álmukat aludták barlangjukban és nem jöttek el. Sokan voltunk, jó volt lesz ez még jobb is, majd beindul.

Ezzel csak az újakat szeretném biztatni. Régiek tudják, hogy nem így lesz.

Érdekes év lesz.  Pedig a „kemény mag” még itt sem volt.

T.