Ádám így kezdett neki:
“Létrehoztam a saját blogomat, megosztom veletek a versenyeket, edzéseket, bemutatókat, zenéket, egyszóval az újdonságokat, amik történnek velem! Köszönöm, hogy olvasod!”

A blog címe: http://adamerdelyi.blogspot.com/

Hege pedig így:
“Elsősorban azért hoztam létre ezt a blogot, mert sokan jeleztétek, hogy kíváncsiak vagytok a velem történtekre. Ezen az oldalon, megpróbálok veletek megosztani, minden számotokra fontos információt, a versenyeimről, eredményeimről, bemutatóimról, edzéseimről és a velem történt fontossabb dolgokról!”

A blog címe: http://www.laszlohegedus.blogspot.com/

Az olvasáshoz jó szórakozást kívánunk mindenkinek, és reméljük, hogy gyakran lesznek frissítve az oldalak!

1. Hogyan éreztétek magatokat Hollandiában?
2. Mennyire/hogyan készültetek az EB-re?
3. Ki segítette a kijutásotokat, felkészüléseteket?
4. Hogyan értékelitek a saját, illetve a külföldiek teljesítményét?
5. Mennyire vagytok elégedettek magatokkal?
6. Idén még számos verseny lesz. Regionális, MK, VB, OB… Mik az elvárásaitok magatokkal szemben ezeken a versenyeken?
7. Bármi érdekesség, amit az EB-n éltetek át, és szívesen elmesélnétek nekünk?

Erdélyi Ádám

1. Kellemesen telt az a néhány nap, a társaság és a hangulat maxos volt.

2. Mivel csak néhány héttel a verseny előtt született meg a végleges döntés, hogy megyünk, ezért nem volt sok időm komolyabb felkészülésre. Az edzések ugyanúgy folytatódtak, fejben próbáltam odatenni magam, mivel úgy érzem, a bringás felkészültségem egész jól alakult.

3. A kijutásért és a szervezésért nagy köszönet Pap Péternek! KőSZ PETI a sok segítséget.

Szintén nagy Köszönet a szponzoroknak (Duna Autó, Hyundai, Milesi) akik nélkül nem tudtam volna kijutni!

4. A külföldiek közül egyértelműen kiemelkedik Gilles Coustellier tudása. Vincent nagyon ott volt fejben, Giaco egyáltalán nem, Kenny meg vállalt mindent. Marc Caisso tényleg egy macska, Aurelien Fontenoy stílusa pedig lenyűgöző, az új Atomzzal nagyon könnyedén veszi az akadályokat. Még valami: nem érzem már úgy, hogy behozhatatlan az a szint, amin ők vannak. Persze jobb lett volna 8 évesen elkezdeni a triált…

5. A saját teljesítményemmel egyáltalán nem vagyok elégedett. A több, mint öt órás verseny limit (egyszerre indították az Elite 20″- 26″-t és Women-t) brutálisan leszívott, úgy értem egyáltalán nem fizikailag, hanem a koncentrálóképesség csökkenése miatt. Még 2 szekcióm lett volna hátra, amikor a vadiúj hátsókerekem megadta magát az egyik betondominós pálya végén, egy leugrás kombónál. Igy sajna a maradék két, számomra kevésbé nehéz szekción nem tudtam menni, be kellett íratni az ötöket, plusz még a limitből is kicsúsztam, annyian voltak előttem. Ha ezek a hibák nincsenek, akkor talán néhány helyezéssel előrébb kerülök. Mindenesetre jobbat vártam magamtól, volt egy-két nagyon piti hibám. Ismét rengeteg tapasztalatot szereztem, és megfogadtam, hogy még keményebben fogok készülni.

6. A hátralévő Magyar Kupákon kötelező részt vennem, már csak azért is, mert a Balatoni versenyen teknikai problémák miatt nem lettem helyezett. A VB-re nem tudok kijutni, Ausztráliába utazni egy csillagászati összeg, és komplett pótbringa nélkül esélytelen. A tarcali Magyar Kupára reményeim szerint kipihenten fogok érkezni. Természetesen, mint minden hazai versenyen, az első hely van megcélozva! A mezőny erősödik, a pályák egyre nehezebbek. A felkészülést nagyon komolyan veszem. Egy mondás úgy járja: ” No pain, no Gain! “

7. Hollandia.. Csak ki kell ejteni a szót, és mindenki mire gondol? … A versenyről tényleg azt tudom mondani, hogy nagyon komoly szintű pályák voltak, igazi embert próbáló szituk. Remélem egyszer itthon is lesznek hasonló szekciók.

Hegedűs László

1. Ez a hollandiai út, az egyik legnagyobb élményem volt! Gyönyörű hely, jó társaság, jó verseny!

2. Az idei EB-re még jobban készültem, mint eddig bármelyik versenyemre. Rengeteg kiegészítő, állóképességi edzés és természetesen sok triál. Ádámmal közösen is sokat készültünk.

3. A kijutásom természtesen saját zsebből történt, nem sikerült anyagi támogatót szerezni. A Balaton Bike Festes nyereményből sikerült kiutaznunk nekem és a testvéremnek. A Magyar Mountain Bike Szövetségtől sem anyagi támogatást, sem Nemzeti melegítőt nem kaptunk………( Így aztán, jól néztünk ki, hogy a Magyar versenyzők közül, Ádám törökös, én olasz, Janó pedig nem is tudom milyen pólóban volt..), azonban itt szeretném megköszönni Módus Gabi hozzáállását a külföldi versenyekhez!! Valamint Malinak köszi az EB szervezését és a jó képeket:D!!

4. Engem büszkeséggel tölt el a profi mezőnyben a 12.helyezés.Végre a sok belefektetett energia az eredményekben kamatozni látszik! A külföldiek egyre jobbak, egyre több ország versenyzői vannak ott a világkupafutamokon illetve az Európa és Világbajnokságon. A 26″os kategóriában az eredmény nem lepett meg, Gilles csúcsformában van. A 20″os kategória eredménye ellenben szerintem mindenkit meglepett( Dani Comas riszpekt)

5. A teljesítményemmel nagyon elégedett vagyok,de voltak amatőr hibáim, amik ha nincsenek 1-2 helyezéssel előrébb végzek.( Majd a rutin meg az évek..)

6. A Világbajnokságra sajnos anyagi gondok miatt nem tudok kijutni, majd talán jövőre…! A Magyar kupafutamokon és az Országos Bajnokságon győzni szeretnék!

7. Érdekesség képpen említem meg! Jóban vagyok az egyik német versenyzővel( Hannes Hermannal), beszélgettünk most az EB-n és kérdezte , hogy miért nem voltam a világkupafutamokon, én mondtam neki , hogy azért mert nincs rá keretünk. Ő csak nézett rám, nem teljesen értette, aztán elmondta, hogy nekik egy világkupafutam fejenként 90Euroba kerül, a többit a szövetség és a szponzorok állják!Mondta, hogy ők kijutnak az összes VK-ra, valamint náluk egy évben körülbelül 20-25 verseny van. Az idei VB-re is kijutnak.

Szóval ebből jöjjön le mindenkinek az, hogy mennyire nehéz dolga is van egy Magyar versenyzőnek!

Majoros János

1. Áœdv minden magyar trialosnak! Nagyon jól éreztük magunkat, azt hiszem ezt mindenki nevében kijelenthetem, még annak ellenére is, hogy az idő nem mindig volt kegyes hozzánk. Hollandia nagyon tetszett, leginkább az fogott meg, hogy a közlekedés teljes egészében a kerékpárosokra épül, teljesen más a közlekedési morál, mindenki előzékeny és udvarias, ami sajnos itthon kevésbé jellemző.

2. Komolyan vettem ezt a versenyt, teljes erőbedobással edzettem, hangsúlyt fektetve az erőnlétre is, amire, mint később kiderült elég nagy szükség volt az öt órás versenylimit, és a hosszú szekciók miatt.

3. Hol is kezdjem? Elég sok mindenkinek tartozok köszönettel ezért a versenyért. Kezdeném a szüleimmel, akik már a kezdetettől fogva nagyon sokat segítettek, beletartozik a sorba a Specko kerékpárbolt és Vinnai Zsolt, akik mint szponzor voltak jelen, és nem utolsó sorban Pap Peti (Mali), akinek tulajdonképpen az egész út megszervezését köszönhetjük.

4. A magyar csapat teljesítményét jónak találom, úgy érzem Lacika már nemáll messze a döntőtől! A külföldiek teljesítményéhez annyit jegyeznék meg hogy sajnos még mindig le vagyunk maradva, amit nem a riderek tudására értek, hanem a versenytapasztalatra, ami legalább annyira fontos!

5. A saját teljesítményemmel részben vagyok csak elégedett. A start után úgy éreztem magam mint itthon a legelső versenyemen, izgultam elég rendesen, aztán a második körben már ez megszűnt mivel nem jutott arra időm, hogy izguljak. Egy elrontott ugrás miatt buktam egy elég nagyot az első körben, ami miatt félórás időveszteséggel tudtam csak folytatni a versenyt, ami már önmagában is jelenthetett volna  egy két helyezéssel jobbat, mivel kicsúsztam a versenylimitből.

6. Szeretnék minél jobban teljesíteni, és jólenne megismételni ami 2007-ben sikerült, tehát  az OB-n a dobogón állni!

7. Számomra nagyon nagy élmény volt látni a legjobbakat, leginkább Dani Comas döbbentett meg, aki egyébként is nagy kedvenc,  furcsa volt hogy velük együtt melegítettünk a selejtezőre, aztán később mögöttem álltak a szekcióknál a sorban.

Köszönöm a válaszokat, sok sikert az év hátralévő részére!

A szervezés többedszeri lemondása és újrakezdése után valahogy oda keveredtünk, hogy július 8-án 22 óra magasságában már Ceglédet elhagyva robogott a hét fős (Hegedűs Laci, Norbika, Erdélyi Ádám, Majoros Janó, Feri, Emese és jómagam) társaság a holland kisváros felé.

Az utazás meglepően gyorsan telt és simán ment. Időben érkeztünk, ami csütörtök kora délutánt jelent, a versenyek pedig csak szombaton kezdődtek, így bőven maradt lehetőség pályabejárásra. A szállodai szobák elfoglalása után célba is vettük a szekciókat melyek láttán az a kérdés merült fel bennünk, hogy hol is lehetnek az elődöntő pályái? A szervezők persze készségesen segítve elárulták, hogy épen a megfelelő szekciókat nézegetjük. Körvonalazódott bennünk, hogy a valaha épített legkeményebb pályákon méri majd össze a tudását a Magyar Válogatott a többi nemzettel. Apropó magyar csapat… A 3 fő képviselte hazánkat (mint utólag kiderült nagyon szépen).
Hegedűs László Elit 26”, Erdélyi Ádám Elit 26” és Majoros János Elit 20”. Bizonyára szinte mindenki ismeri ezt a három nevet, ezért a bemutatásukba nem mennék most bele, lássuk inkább mi volt a következő program.

Rövid autókázás után oda is értünk. Az a város maga a bringás paradicsom. Amerre a szem ellát csak bringások, az autósok szinte ki vannak rekesztve. Ezt leszámítva és lenyűgöző város, gyönyörű épületek, és a hangulat is leírhatatlan. Az embernek igazi szabadságérzete van, pedig csak fél órája sétálgat a folyókkal sűrűn átszőtt sikátorok között. Mire korahajnalban visszatértünk Zoetermeerbe természetesen a srácok már aludtak, készültek a péntekre, amikor is ismét kilátogattunk a verseny helyszínére.
Itt most már tüzetesebben is átvizsgálták a szekciókat, megoldásokat keresve az ugrásokra. Idő közben persze a nagy nevek is befutottak, megérkezett a francia csapat és pár spanyollal is találkoztunk. A délutánt ismét egy lazább bringázás töltötte ki a szálloda környékén. Láthattunk pár szép ugrást mindhárom versenyzőnktől, majd egy gyors zuhanyt követően irányba tettük magunkat Scheveringen felé, ami a hírek szerint a legszebb holland tengerparti város. Sétálgattunk a parton, közben szó esett a másnapi verseny esélyeiről, ismét felmerült a szekciók nehézsége is, de arra jutottunk, hogy szinte mind beadható, viszont fejben minden eddiginél jobban ott kell lenni majd. Nem húztuk sokáig az időt, még megittunk egy igazi helyi sört egy hamisítatlan bárban, majd ágynak ugrottunk. Reggel ráértünk, ugyanis az Elitek csak 14 órakor rajtoltak.

Délelőtt összeszedtük magunkat, volt aki még flexelt egyet, majd a bemelegítés után nekivetették magukat a srácok a szekcióknak. Nagy hibának tartom, hogy ennyi induló ellenére is csak 6 szekció épült fel, miközben a felhasznált anyagok bőven lehetővé tették volna a 8 akadálysor megépítését. Emiatt hatalmas sorok alakultak ki, ami kellően elég várakozási időt biztosított ahhoz, hogy a bemelegítés ne érjen szinte semmit. Persze ezek a feltételek minden egyes versenyzőnek azonosak voltak, így senki sem került emiatt hátrányba. Talán már megszokottnak nevezhető, hogy a magyar versenyzők a verseny végéhez közeledve nagyságrendekkel jobb eredményeket produkálnak adott szekción, mint az első körben.
Itt sem volt ez másképen Laci és Ádám esetében. Mindenféle képen figyelemre méltó, hogy a kezdetben beadhatatlannak hitt szekciókat a végén mekkora sikerrel teljesítették a srácok (lásd PDF file).

A verseny után ismét szálloda, majd egy kiadós alvás. Vasárnap, a rendezvény utolsó versenynapján a döntők zajlottak. Minden bizonnyal készül majd néhány video is a nagyok szenvedéséről, hiszen itt már arról beszélünk. A néha felnit érő sárból kellett betonelemekre ugrani akkorákat, amik több embernek szárazon is kihívást jelentettek volna, ráadásul ezeket néha több méteres magasságban. Néhány szituációban a hiba nem volt megengedett, komoly sérüléshez vezetett volna. Itt kiemelnék egy új UCI szabályozást, miszerint a döntőbe jutott legjobb nyolc versenyzőt egyesével indítják három perc eltéréssel a nyolcadikkal kezdődően. Természetesen aki így utolsóként huszonegy perccel később indult, annak a versenyen rendelkezésére álló időlimit is annyival később zárult. Ez az intézkedés elhárítja a szekciók közt kialakuló hosszú várakozásokat. Új szabály továbbá, hogy a szekciókat a kijelölt sorrendben kell a döntők folyamán teljesíteni. Ez a nézők szempontjából előnyösebb, ugyanis könnyedén nyomon követhető, hogy melyik versenyző épen melyik szekción tartózkodik.

A döntőkre már úgy érkeztünk ki, hogy a busz és a csomagjaink indulásra készek, ezért a döntők után csak beültünk és már indulhattunk is. A hazafelé vezető út is hasonlóan gyorsan telt, ezért dél után nem sokkal már Nyíregyházán voltunk. ősszességében elmondható, hogy a magyar csapat hihetetlen jó eredményt ért el, amiből tisztán látszik, hogy a srácok kellően felkészültek, és hogy a kemény körülmények nem csak őket izzasztották meg. Nem emelnék ki senkit, mindenki nagyon szépen ment. Azt hiszem az eredmények magukért beszélnek:

- Hegedűs László Elit 26” 12. hely
- Erdélyi Ádám Elit 26” 15. hely
- Majoros János Elit 20” 20. hely

Az eredmények az alábbi linkeken tekinthetőek meg PDF formátumban:
Elit 20″ LINK

Elit 26″ LINK

Forrás: Swisstrial LINK

12►

A tegnapi nap folyamán lezajlottak a magyar érdekeltségű versenyek (20″ Elit és 26″ Elit). A srácok a körülményekhez képest nagyon szépen helytálltak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az eredmények, amelyek a következők:
Hegedűs László Elit 26″ 12. hely
Erdélyi Ádám Elit 26″ 15. hely
Majoros János Elit 20″ 20. hely.
Azt hiszem minden elismerést megérdemelnek a srácok, hiszen ezeken a nagyon nehéz szekciókon ilyen eredményt nem kis munka összehozni. Mindenki igyekezett a tudásának megfelelően teljesíteni kerülve a lábazásokat, azokat csak a legkritikusabb helyzetekben használni.

Nagy valószínűséggel az utolsó helyszíni bejelentkezést olvashatjátok, hiszen a döntők után azonnal elindulunk haza. A későbbiekben igyekszem majd egy átfogóbb cikkben összefoglalni a látottakat és a tapasztalt dolgokat. Röviden annyit mondanék, hogy feltétlen pozitívnak látom a hétvége eredményét és gratulálok itt is a srácoknak. Tegyétek meg ti is, megérdemlik!

Zárásként 1-2 kép tegnapról.

Menet közben Majoros Jani sikeresen mutatta be a verseny eddigi legnagyobb zakóját, ám szerencsére semmi baja nem esett, bár a hátsó belsője ezt már nem mondhatja el magáról. Minden esetre egy pillanatra elég nagy csend lett.

Szépen mennek a srácok és a kezdeti megilletődéshez képest a nehéznek hitt szekciók némelyike is sikeresen abszolválva lett már az első körben. Most járnak nagyjából a második kör elején így várhatóan a következőkben még több sikeres szekcióteljesítés következhet. Az idő változatlanul jó, bár a szél egy kicsit ugyan élénkül néha.

Szorítsatok a jó eredményekért!

U.I.:

A szervezők szerint EZEN a honlapon nyomonkövethetőek az eredmények, bár én nem találtam meg őket eddig.

Az idő jelenleg jó. Be van ugyan borulva és van 1-2 “szebb” felhő is, de azért gyakran előbújik a nap és a szél is alább hagyott. A hőmérséklet jelenleg 18-22°C körül alakul.

12►

Közben Gilles beugrott a Warm Up szekcióra ám 10 perc után defektet kapott, így a show kicsit rövid lett.

Nem hanyagolható infó, hogy az eső szakad, méghozzá vízszintesen, ami a szél erősségét szerintem kellően jellemzi. A talaj mindenhol felázott és ez erősen kihat az összes szekcióra, ugyanis a pályák alaptalaja fű (többnyire domboldal), strandhomok, agyagos föld és soksatöbbi.

A mai laza átmozgató edzés valószínűleg ezek miatt kimarad, bár délutánra még akármerre is változhat az idő.

Este benéztünk Amsterdamba. Aki még nem volt viszont megteheti, akkor feltétlen látogasson el. Bringás paradicsom. Ugyan nem triál szempontjából, de érdekes látni, ahogy az autósok már-már ki vannak rekesztve és a bringa az úr. Egyszerűen nem tudsz olyan irányba nézni, hogy ne láss minimum 20 bringát. Jó volt.